Immár hat év telt el azóta, hogy az épület új tulajdonosa bejelentette: elkezdődtek a felújítási munkálatok. Hogy mi lett belőle, sajnos valamennyien tudjuk: kibontott falak és oszlopok, omladozó vakolat, betört ablakok, korhadozó redőnyök. Minden normális országban egy ilyen állapotban lévő épület a város szégyene lenne!
Talán ezért is takarta el a tulajdonos néhány éve hálóval, mondhatnánk. Mert szégyelli.
Az igazság persze az, hogy a polgármesteri hivatal szólította fel, ezzel is védve a homlokzatot az időjárás viszontagságaitól. A gyalogosokat pedig a lehulló vakolatoktól. Értik? A szatmáriakat meg kell védeni attól, amire korábban büszkék voltak! Mintha az Eiffel-toronyról hullanának a vasdarabok, vagy a Szabadság-szobor máglyája fenyegetné a New-York-iakat!
És mintha mindez nem lenne elég, vannak, akik azzal mókáznak, hogy betörik az épület ablakait. Mert ködös agyuknak biztos jó buli. Felháborodott olvasónk fényképén a corpus delicti, az a kő is remekül látszik, amellyel az ablakot betörték!
Nem jól van ez, hölgyeim és uraim! Megoldást hiába várunk a jelek szerint... Csak nem útjában van valakinek az egykori Pannónia szálló... Ne feledjük, hogy a közöny bizony sok esetben öl! Nem bújhat el, aki áldozat, éppen ezért a Pannónia sem bújhat el a végtelenségig a neki szánt lepel alá. És talán a vétkesek sem bújhatnak el a végtelenségig.
Reméljük, akkor még állni fog a Pannónia szálló, Szatmárnémeti büszkesége, régi idők hírnöke...